Ilyen az élet

Egy hét hamar elmegy, főleg, ha olyan helyen vagyunk, ahová szívesen jár az ember. Ilyen Erdély. :) Lenyűgöző táj, friss levegő és szeretetremélltó emberek. Persze voltak néhol némi fennakadások, mert mindenhol előfordulnak, de ezeket el kell nyomni, mert akkor csak a jó érzések maradnak. Sok élménnyel gazdagodtam, hoztunk is haza emlékeket, amiket a barátaimmal is meg fogok osztani. Ami 7 pecsétes titok, így megosztom mindenkivel:

1. Marosvásárhelyen betértünk egy cukrászdába. Jankával szemezgettük a sütiket - nem volt sok, de jól néztek ki. Megállapodtunk egynél. Péter kérdezi, hogy mit kérünk. Janka határozottan megmondta:
- Édesapám, én egy puncit kérek.
Először nyilván nem vette a lapot, majd visszanézett kitágult szemekkel: MICSODÁT??!!!!
Egy kókuszos sütinet "Punci" nevet adtak. Péter elvörösödött, de leesett neki, hogy az puncsot jelent, szóval... Így járt Janka, megevett egy "Puncit". :D
2. Hazafelé majdnem 2 óráig játszottam Jankával szóláncot. Kiemrítettük a szótárak szókészletét, a 'ly'-betűs szavak már nehezebben mentek.
- ly-vel kell mondanod. - szóltam sógornőmnek.
- juh! Jajj az 'j'. Elfogadod?
- Háát... Na jó, elfogadom. Akkor legyen harkály! :D
Kitaláltunk már lyukasztógép-szerelőt, lyukasztóellenőrt, lyukszakértőt, stb. :)
A programok színesek voltak, találkoztunk papokkal és templomaikkal, ahogy Betti jósolta. De azért jó volt nagyon!

Hazajöttünk ma este, és látom, hogy a lakás gyakorlatilag romokban van. :) A takarítás megvárt. Dehát ez mindig így volt és így is lesz...
Ma ünnepeltük Zsóka születésnapját. ^^ Délelőtt elmentünk a kicsikkel "tortát" venni. Összeválogattunk 3 féle tortaszeletet, így kijött egy tortányi. :) Szerencsére mind anyósom kedvence, szóval büszke voltam magunkra. Hurrá!

Remélem, ki tudom magam pihenni... :/ Holnap sok munka vár rám...

place: Eger
mood: álmos
drink: őszibarack gyümilé
 

Ma többszörösen is bebizonyosodott, hogy Bence az, akit kerestem. Ő.
Egész délelőtt rendezgettük a dolgainkat, ide-oda mentünk, majd ebéd előtt lement otthonról. Hova? Hangszerboltba. Igen, végre-végre kaptam gitárt. Életem gitárja, életem szerelmétől. ^^ Csodás narancssárga színben pompázó, nylon húros hangszeremet pengethettem otthon. Jó, még nincs behangolva, de ha hazamegyek, akkor nekilátok. Most itt vagyunk, Bence szüleinél, mert dolgoznunk is kellene. Jobban mondva neki, mert én a TDK-n fogok munkálkodni, Jankával.
Ami a címet illeti: ma van az ölelés világnapja. Janka kiadós ölelést adott mindenkinek. :) 
És még egy jó hír: fogytam. ^^ És büszke vagyok magamra.

place: Tiszabura
mood: álmos

Ez volt az a nap, amikor a szemünk szinte egész nap könnyes volt.
Először is Betti és Misi jut az eszembe. Kitartást kívánok nekik és száz százalékig támogatást nyújtok, ahogyan Klau is. Szeretünk Csajszi, ne felejtsd el!!!

Tegnap este írtuk meg a dolgozatot Klauval, aki itt is alust nagy-nagy örömünkre. Annyira büszke voltam magamra, mert azért megdícsérte tanár úr is, és pozitív visszajelzéseket hallottam. Na persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyet értett velem. Tapasztalat: aki nem mond véleményt, az a hátunk mögött morog a bajsza alatt.
Eléggé kiveséztük a "mikor kell és hogyan felvilágosítani a gyermeket a szexualitásról?" témát. Zsuzsa egyöntetűen elmondta, hogy nem kell még tudnia a gyereknek - és ezzel a többség egyet is értett. 6 évesek arról beszéltek, hogy a szüleiket látták a házastársi élet cselekvésekor. Más kicsi a gruppenszexet elemezte, amit az anyukája folytat. Na ez az, ami nem kell, de nem fogok erről többet írni. A lényeg, hogy Edina a 13 éves hugát hozta fel példaként, hogy el kell kezdeni a felvilágosítást. De egy 6 és egy 13 éves között különbségek vannak. Szerintem el kell kezdeni a virág és a méhecske történeténél, aztán fokozatosan, az ő szintjén megértetni a dolgokat, ha kíváncsi. A suliban úgyis fog róla hallani...
Mariettával, Klauval és Bettivel olyannyira elszórakoztunk TDK előtt, hogy ott tényleg taknyunk-nyálunk összefolyt a nevetéstől. :) A kisebbségtől eljutottunk az 5 ágú "kormánykerékig", gyakorlatilag mindenről beszélgettünk. Nem is kérdéses, hogy abba tudtuk-e hagyni tanárnő mellett. Nem. Természetesen csak diszkréten.
Most ott tartok, hogy leesett, hogy holnap már nem 2 órám lesz, hanem 4. :) Éljen. A kutatásomhoz pedig elkezdtem olvasni az idegennyelvű szakirodalmat, szóval ha nem CNN-t hall itthon Bence, akkor éppen az egyik nemzetközi agressziókezelést ecsetelem neki.

Ma vagyunk 22 hónaposak. :) Szerelmesek vagyunk még mindig. ^^ És ez olyan jó!

place: Eger
mood: álmos

Kissé ingerült vagyok, de jelentéktelenek egyes dolgok, hogy fel is mérgesítsenek.
Reggel kishívján kaptam egy kék színű gitárt. Bence képes volt felkelni 8 órakor, hogy lemenjen érte a boltba, de végülis technikai okok miatt zárva találta az üzletet, így ezen okból én sem kaptam. Pedig már elképzeltem, hogy altatót játszok rajta, meg persze Mariettának szólok, hogy ugorjon fel egy pengetésre. :) Ami késik, nem múlik.
Délután, gondoltam baráti beszélgetést csapok egyik ismerősömmel, de úgy látszik, rossz passzban kaptam el. Nem is nagyon beszéltünk, de nem baj. Jobb is. Pár szó után felidegesítette magát, és letiltott. Én meg töröltem mindenhonnan. Ideje volt. A lényeg az, hogy eddig, amikor beszéltünk, mindig az ő szerelmi ügyeit veséztük, vagy egyebeket mesélt. Most kíváncsi lettem volna, hogy mi újság a sulival, de persze ezt nem mondta el. Aztán elköptem neki, h az "exe" kap majd egy új kocsit, mire totál behisztizett... Kénytelen voltam már megmondani a magamét neki, mert kikérem magamnak! "Érdekes, hogy egyik barátom sem vette észre, hogy változtam, még az sem, akivel lakok." Általában azok az emberek veszik kevésbé észre, mert folyamatosan változik az ember, mások szeme előtt. Ez nyilvánvaló. Egyébként meg olyanok a haverjai is...
Ha valaki ennyire abnormális, akkor inkább feküdjön le mégegyszer valakivel, hátha az is jólesik neki és lenyugszik. Csak a papa meg ne tudja. 

íródott: Eger
hangulat: fáradt
egyéb: narancslé

Különös események történnek velem mostanában.
Az elsődleges dolog, ami az eszembe jut az az, hogy vége a magyar-frásznak. Nevelési asszisztensként megkezdjük tanulmányainkat Bettivel és Mariettával, immár nyugodtabban, stresszmentesebben. Persze, nehéz volt, de azt hiszem, ez volt a legjobb megoldás. Betti és Marietta nélkül ez nem ment volna. És persze ott álltak mellettem Klauék is.
Klaudia ma ment haza tőlünk, itt töltött velünk másfél napot, csirkecombot fogyasztva, és ápolgatva engem, mikor beteg voltam. :) Hihetetlen mennyi törődést kapok Tőlük. Szeretem Őket.

Szakest... Nem valami simán zajlik. A keménymag mindig ott van, tanár úrral az élen. Sokkal több negatívumot és kritikát kaptunk, mint ötleteket, dehát az ember nem változik: könnyebb lehurrogni, mint támogatni. Lényeg a lényeg (vagy summa summarum :) ), már az alapokat megépítettük. Hurrá! Tanár úr készséges, marha jó fej. Bárcsak mindenki ilyen lenne... Vincze tanárnő nagyon akarta tartani az egyetemi szintet. Az általa koreografált projekt-módszer bevált, de nem mindenki volt objektív. Klau levonta a következtetést: aki nem mondja meg a kritikákat a szemedbe, az attól még gondolja. Nagyon gondolja és képes előnyt faragni magának csak azért, hogy bemószeroljon másokat... mint olyan. :) 
Fáradt vagyok. Azt hiszem, kialszom magam, de nagyon. Klau is álmos volt már délben, Betti pedig biztosan nagyon-nagyon jól érzi magát Misivel és ez így van jól. Gabcsi meg sütöget. Elvileg. :) 

Bencével elmentem ma sétálgatni. Könyvesbolt, könyvtár, fodrászat. Indok: velem szeretne lenni. Nem édes? :) Imádom. Minden vágyam egy ilyen fiú volt. Jobban mondva vőlegény. :) Szeretjük egymást és és és boldog vagyok vele. Nagyon. Az mégjobban boldogít, hogy a szüleimmel is kijön, meg én is az övével.

Azt hiszem, a csoport lassan szétcsúszik, ha ez a helyzet továbbra is fennmarad. Az a baj - legalábbis szerintem -, hogy néhány leányzó azt hiszi, hogy ha nem beszének velük, akkor klikkekben jobban érvényesülnek. Pedig nem erről van szó.
Ma újabb interaktív játékkal kedveskedett nekünk tanárnő, ami csoportokra osztotta az amúgyis "színes" csoportot, mert a tesi szakosok is bent voltak az órán. Nóri hozzánk került, Klau pedig Dinkáékhoz. Tök egyértelmű a dolog, mert szerintem olyan átéltünk már pár dolgot, és jól működünk együtt. Mégis, úgy éreztem, hogy Nóri azt hitte, hogy mi utáljuk. Valószínű, Bogiék szemben is így tűnt - és ha jól sejtem, a beszélgetés tárgy is ez volt később -, mert őt jelöltük meg szóvívőként, pedig nagyon óckodott ettől a feladattól. Mentségünkre: ő nem vállalt aktív feladatot az órán, tehát ez a feladat gyakorlatilag rá volt írva. Na mindegy, nem erőszak a disznótor, csakhát...
Most itt ül mellettem Klau. :) Holnap egész nap a sulibab és a könyvtárban fogunk csücsülni. Kellemes időtöltés, de legalább bemutatom neki azt a fiút, aki nemrég a könyvtárban próbált felszedni. Maximum Klau mutat be neki egyet. :D Mindenesetre holnapra tervezünk egy csajos estét - ma is az volt, de holnap kimozdulunk -, hátha a séta is felélénkít minket, mert a sok olvasástól és tanulástól nemhogy szaporodnak az agysejtek, hanem már-már menekülnek az újabbpolírozástól. :)

És most átadom magamat az Élet és Irodalomnak. Éljenek a költők!

hely: Eger
zene: Linkin park - Bleed it out

Sokfajta állat létezik: olyanok, melyeket ismerünk és olyanok, amiket nem, de meg tudjuk különböztetni a többiektől, mert rikít a közegben. Persze, gondolok itt az állatvilágra, mint a macskára, aki szinte szerelembe esik a gazdijába - Betti animációs filmje ezt mutatta be, és nagyon-nagyon tetszett -, de lehet még említeni a majmokat, akik emberi bőrbe bújva adják ki magukból a kacajnak nevezett makogást, pukkasztva a társadalmat az Érsekkertben. :)
Arról van szó, hogy Bettivel és Klauval, a szokásos 204-es padon ücsörögve és mélyen belemerülve a pedagógia szépségeibe hallottunk egy ilyen egyedet. A sok falevélkupac mögött ült egy társaság, akik a közterület jóvoltából teszik széppé az amúgyis tetszetős környezetet. Az egyik nő hangosan nevetett, amit mi már majom-imitálásnak neveztünk. Filológia után csak azt mondanám, hogy elég erős hangfestő, artikulálatlan hangot hallatott.
Filológia... Bettivel és Mariettával közösen vállaltunk egy előadást a nyelvészeti szótárakból - jövőhétre. Ennek örömére egész hétvégén a könyvtárban ülhetek Klauval, aki megtiszteli szerény hajlékunkat jelenlétével. :)
A TDK-munkákat vasárnapig kell leadni tanárnőnek, hogy a jövőhéten konzultáljunk róla mégegyszer. Persze, nagyon örültem annak, hogy enyém lett a 4. legjobb, de annak még inkább, hogy Bettiék sem vallottak kudarcot. :)
Most, hogy itt járok, muszáj említenem, hogy reggeli óra előtt, még az álmosság és - Betti esetében - a nátha szólt belőlünk, eme remek kompozícióban kreáltunk egy dalfeldolgozást:

" Én a náthámat adtam neked.
Zsebkendőm' kérted cserébe,
És együtt fújtuk heteken át.

Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Ugye, mi jó barátok vagyunk?

Én egy rubophent adtam neked.
Cserébe hívtál egy mentőt,
És együtt feküdtünk heteken át.

Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Ugye, mi jó barátok vagyunk?

Az első dózis a legnagyobb,
Aztán a többit úgyis megszokod!
Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Ugye, mi jó barátok vagyunk?"

Balázs tanár úr elfelejtette, hogy ma óránk lesz/lenne vele. Vártunk rá fél órát, hiszen a vizsgaszabályzat szerint 20 perc tanári késés után a hallgatók elhagyhatják a kijelölt termet, így az óra gyakorlatilag nincs megtartva. De mi becsületes hallgatók vagyunk, úgyhogy Klau elszaladt megkeresni tanár urat, akit el is csípett a kapuban. Eközben, a teremben a csoport 80%-a már a busz után szaladt volna, de befuccsolt a dolog, még fél órát ki kellett bírniuk azokkal, akik szerettek volna még némi tudsát szívni magukba. Viktor esetében nem teljesen igaz, mert fáradt volt már, csak arra az órára jött be. El is panaszolta, hogy megnézhette volna még a Szenvedélyek viharában c. brazil szappanoperát, dehát... Ez van. :D (természetesen, csak viccelt)
A frászt hoztam magamra, mert már elkezdtem szervezni a barcikai utat, a kérdőívekkel kapcsolatban. Telefonáltam sok helyre, míg végül kiderült: nem is tudok menni, nyugodtan megcsinálhatom azokat a feladatokat, amik esedékesek. Megígértem Anyának, hogy a jövő hetet - jobban mondva a hétvégét - náluk fogom tölteni, segítek, ahol kell. :) Teljesen jó lesz, mert Apát is rég láttam, megszeretgetem már kicsit, meg tesóm is ott lesz. ^^ Szuper!

Most viszont vissza az agressziókezeléshez. Hamarosan jelentkezem.

Hol is kezdjem. Kezdem ott, hogy Eger belvárosát lezárták. Nem tudtuk, hogy mi a helyzet, Bettivel csak néztünk. A rendőrök nem mondak semmit - miért is mondtak volna, meg sem kérdeztük efelől őket. Elkezdtünk tanácskozni: bomba. Mert a tűzszerészek, tűzoltók, mentők és rendőrök ott hemzsegtek a líceum körül. És igen! Kézigránát, fegyverek, lőszerek nagy mennyiségben a mi főiskolánk gödrében. Szegény munkások... :D És szegény mi, mert éppen a főépületben voltunk, könyvtárlátogatásban.
Az összes barátnőm beteg. :( Nekem is fájt a fejem, meg mintha lázas is lettem volna, de mostanra már elmúlt szerencsére.
Jajj igen! Bettinek is bemutattam Bencét. ^^ A megállapítása: tényleg igazi barátnők, nagy a különbség az eddigiekkel szemben. Pont olyanok, amilyenekre szükséged van. És igaza van.
Igazából van mit még mesélnem, de... úgy gondolom, hogy nem írom le, mert negatív töltetűek. Vannak olyan dolgok, amik pár embernek nem tetszenek, de lenyeljük, mert így illik. Vagy mert nem akarunk szólni miatta. Nem is tudom. A megjegyzésem csak annyi: nem hiszem el, hogy nincs az embereknek toleranciájuk, vagy türelmük. Ezzel a viselkedéssel amúgysem érnek el semmit az egyének, csak azt, hogy mások nem hallanak egyes információkat, vagy dolgokat, amit szeretnének.

És egyébként meg: Sziszi! Te tetted a TV tetejére a telefonomat?

Jajjj ez a nap csuda. ^^ A hétfők általában rosszul indulnak, mert mindenki a hétvégi bulit heveri ki, dehát az én esetemben maximum csak a betegséget éltem túl.
Szóval reggel találkoztam a lányokkal, be is mentem hamarabb a suliba, hogy meg tudjuk beszélni az előadásra szánt részeket a könyvből. Egy külsősnek ez nem mond semmit, szóval a lényeg, hogy felosztottunk egy fél könyvet magunk között. Barátnőimnek hála, nekem passzív volt ez a cselekvés, mert ők választottak nekem. Ez azt is bizonyítja, hogy nem csinálok belőle fesztivált, hogy nekem ez meg az nem jó. Végülis a pedagógia olyan szak, hogy úgyis meg kell tanulni, akár akarjuk, akár nem.
Lyukas órában elmentünk az Érsekkertbe. Nem tudják azok, hogy mit hagynak ki, akik ilyen időben nem mennek ki. Minden szép zöld volt, kisgyerekek játszottak kint, és hát beszélgettünk, fotókat nézegettünk, ilyen csajszis dolgok. Ha már itt járok, meg kell említenem, hogy Betti aranyozta be a napomat: "Látszik rajtad valami, kisebb lettél."
Széles mosoly - nem hiába, aki akarja, az észre is veszi. Mondjuk a sátor nadrágomat lehetetlen figyelmen kívül hagyni, alig várom, hogy vehessek majd egy újat.
Most épp itt van velem Klau. ^^ Tök jó. :) Ez kb mindent elmond. Jó a társaság, jó a kedv, minden. Hamarosan sörözni is fogunk ^^
Egyébként fonetikára is bejött hozzánk. :P Jobban figyelt, mint én. Azért ez jó. :) Mármint, hogy oda is eljött. Tanulgattuk az IPA-féle fonetikus írást, olyanok voltunk, mint az elsősök, akik írni tanulnak. Táblánál, szépen, figyelmesen, stb.

A nap poénja: Huhhhuuuhhhh :D

Ma rájöttem, milyen érzéketlen tuskó vagyok. Próbáltam Bencét hazacsábítani, mert végülis szükségem lenne rá, de befuccsolt a misszió. :( Végülis, jogos, mert dolgoznia kellene, de én meg beteg vagyok itthon. És unatkozom.
Szerintem, ha jobban leszek, az ágyra sem fogok tudni nézni, mert mst annyira összeőttünk. Komolyan mondom, az itthoni semmittevéstől még Szentesi tanár úr "ordítós" magyarórája is jobb. :S Pedig az nagy szó, ha én oda vágyok. :D 

Lényeg a lényeg, nemsokára hétfő, és jegyzetelhetek a szemináriumokon annyit, hogy mehetek majd a sebészetre egy megújult teniszkönyök- és ínhüvelygyulladással. :)

Konkrétan még a cím is stimmel: Egyedül vagyok, a lakásba zárva. Persze kimehetnék, de ebben az esős időben minek. Hideg is van, meg kissé sötét is, annak ellenére, hogy ilyenkor általában még süt a nap. Legalábbis világos van. Most, az egyetlen társaságom a laptopom, a fonetika könyvem és egy flakon ásványvíz.
Néha nem teljesen tudok eligazodni a neptunon és ezért úgy érzem, hogy kezd kicsúszni a talaj a lábam alól. A hétfői óráim az egész órarendemből eltűnt. Hosszass keresgélés után, és a sírás határán azonban felvilágosítottak: a neptun csak játszik, mert a következő hét tábláját kell nézni. Igen, stimmel. Betti segített, megint. ^^ Éljeeeen! :) 

Egyébként unatkozom. Tudom: tanulnom kell. Tanulok is, csak... Hiányoznak a barátok. Ennyi az egész.