Hol is kezdjem. Kezdem ott, hogy Eger belvárosát lezárták. Nem tudtuk, hogy mi a helyzet, Bettivel csak néztünk. A rendőrök nem mondak semmit - miért is mondtak volna, meg sem kérdeztük efelől őket. Elkezdtünk tanácskozni: bomba. Mert a tűzszerészek, tűzoltók, mentők és rendőrök ott hemzsegtek a líceum körül. És igen! Kézigránát, fegyverek, lőszerek nagy mennyiségben a mi főiskolánk gödrében. Szegény munkások... :D És szegény mi, mert éppen a főépületben voltunk, könyvtárlátogatásban.
Az összes barátnőm beteg. :( Nekem is fájt a fejem, meg mintha lázas is lettem volna, de mostanra már elmúlt szerencsére.
Jajj igen! Bettinek is bemutattam Bencét. ^^ A megállapítása: tényleg igazi barátnők, nagy a különbség az eddigiekkel szemben. Pont olyanok, amilyenekre szükséged van. És igaza van.
Igazából van mit még mesélnem, de... úgy gondolom, hogy nem írom le, mert negatív töltetűek. Vannak olyan dolgok, amik pár embernek nem tetszenek, de lenyeljük, mert így illik. Vagy mert nem akarunk szólni miatta. Nem is tudom. A megjegyzésem csak annyi: nem hiszem el, hogy nincs az embereknek toleranciájuk, vagy türelmük. Ezzel a viselkedéssel amúgysem érnek el semmit az egyének, csak azt, hogy mások nem hallanak egyes információkat, vagy dolgokat, amit szeretnének.

És egyébként meg: Sziszi! Te tetted a TV tetejére a telefonomat?