Ma többszörösen is bebizonyosodott, hogy Bence az, akit kerestem. Ő.
Egész délelőtt rendezgettük a dolgainkat, ide-oda mentünk, majd ebéd előtt lement otthonról. Hova? Hangszerboltba. Igen, végre-végre kaptam gitárt. Életem gitárja, életem szerelmétől. ^^ Csodás narancssárga színben pompázó, nylon húros hangszeremet pengethettem otthon. Jó, még nincs behangolva, de ha hazamegyek, akkor nekilátok. Most itt vagyunk, Bence szüleinél, mert dolgoznunk is kellene. Jobban mondva neki, mert én a TDK-n fogok munkálkodni, Jankával.
Ami a címet illeti: ma van az ölelés világnapja. Janka kiadós ölelést adott mindenkinek. :)
És még egy jó hír: fogytam. ^^ És büszke vagyok magamra.
place: Tiszabura
mood: álmos
