Sokfajta állat létezik: olyanok, melyeket ismerünk és olyanok, amiket nem, de meg tudjuk különböztetni a többiektől, mert rikít a közegben. Persze, gondolok itt az állatvilágra, mint a macskára, aki szinte szerelembe esik a gazdijába - Betti animációs filmje ezt mutatta be, és nagyon-nagyon tetszett -, de lehet még említeni a majmokat, akik emberi bőrbe bújva adják ki magukból a kacajnak nevezett makogást, pukkasztva a társadalmat az Érsekkertben. :)
Arról van szó, hogy Bettivel és Klauval, a szokásos 204-es padon ücsörögve és mélyen belemerülve a pedagógia szépségeibe hallottunk egy ilyen egyedet. A sok falevélkupac mögött ült egy társaság, akik a közterület jóvoltából teszik széppé az amúgyis tetszetős környezetet. Az egyik nő hangosan nevetett, amit mi már majom-imitálásnak neveztünk. Filológia után csak azt mondanám, hogy elég erős hangfestő, artikulálatlan hangot hallatott.
Filológia... Bettivel és Mariettával közösen vállaltunk egy előadást a nyelvészeti szótárakból - jövőhétre. Ennek örömére egész hétvégén a könyvtárban ülhetek Klauval, aki megtiszteli szerény hajlékunkat jelenlétével. :)
A TDK-munkákat vasárnapig kell leadni tanárnőnek, hogy a jövőhéten konzultáljunk róla mégegyszer. Persze, nagyon örültem annak, hogy enyém lett a 4. legjobb, de annak még inkább, hogy Bettiék sem vallottak kudarcot. :)
Most, hogy itt járok, muszáj említenem, hogy reggeli óra előtt, még az álmosság és - Betti esetében - a nátha szólt belőlünk, eme remek kompozícióban kreáltunk egy dalfeldolgozást:
" Én a náthámat adtam neked.
Zsebkendőm' kérted cserébe,
És együtt fújtuk heteken át.
Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Én egy rubophent adtam neked.
Cserébe hívtál egy mentőt,
És együtt feküdtünk heteken át.
Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Az első dózis a legnagyobb,
Aztán a többit úgyis megszokod!
Ugye, mi jó barátok vagyunk?
Ugye, mi jó barátok vagyunk?"
Balázs tanár úr elfelejtette, hogy ma óránk lesz/lenne vele. Vártunk rá fél órát, hiszen a vizsgaszabályzat szerint 20 perc tanári késés után a hallgatók elhagyhatják a kijelölt termet, így az óra gyakorlatilag nincs megtartva. De mi becsületes hallgatók vagyunk, úgyhogy Klau elszaladt megkeresni tanár urat, akit el is csípett a kapuban. Eközben, a teremben a csoport 80%-a már a busz után szaladt volna, de befuccsolt a dolog, még fél órát ki kellett bírniuk azokkal, akik szerettek volna még némi tudsát szívni magukba. Viktor esetében nem teljesen igaz, mert fáradt volt már, csak arra az órára jött be. El is panaszolta, hogy megnézhette volna még a Szenvedélyek viharában c. brazil szappanoperát, dehát... Ez van. :D (természetesen, csak viccelt)
A frászt hoztam magamra, mert már elkezdtem szervezni a barcikai utat, a kérdőívekkel kapcsolatban. Telefonáltam sok helyre, míg végül kiderült: nem is tudok menni, nyugodtan megcsinálhatom azokat a feladatokat, amik esedékesek. Megígértem Anyának, hogy a jövő hetet - jobban mondva a hétvégét - náluk fogom tölteni, segítek, ahol kell. :) Teljesen jó lesz, mert Apát is rég láttam, megszeretgetem már kicsit, meg tesóm is ott lesz. ^^ Szuper!
Most viszont vissza az agressziókezeléshez. Hamarosan jelentkezem.
