Jajjj ez a nap csuda. ^^ A hétfők általában rosszul indulnak, mert mindenki a hétvégi bulit heveri ki, dehát az én esetemben maximum csak a betegséget éltem túl.
Szóval reggel találkoztam a lányokkal, be is mentem hamarabb a suliba, hogy meg tudjuk beszélni az előadásra szánt részeket a könyvből. Egy külsősnek ez nem mond semmit, szóval a lényeg, hogy felosztottunk egy fél könyvet magunk között. Barátnőimnek hála, nekem passzív volt ez a cselekvés, mert ők választottak nekem. Ez azt is bizonyítja, hogy nem csinálok belőle fesztivált, hogy nekem ez meg az nem jó. Végülis a pedagógia olyan szak, hogy úgyis meg kell tanulni, akár akarjuk, akár nem.
Lyukas órában elmentünk az Érsekkertbe. Nem tudják azok, hogy mit hagynak ki, akik ilyen időben nem mennek ki. Minden szép zöld volt, kisgyerekek játszottak kint, és hát beszélgettünk, fotókat nézegettünk, ilyen csajszis dolgok. Ha már itt járok, meg kell említenem, hogy Betti aranyozta be a napomat: "Látszik rajtad valami, kisebb lettél."
Széles mosoly - nem hiába, aki akarja, az észre is veszi. Mondjuk a sátor nadrágomat lehetetlen figyelmen kívül hagyni, alig várom, hogy vehessek majd egy újat.
Most épp itt van velem Klau. ^^ Tök jó. :) Ez kb mindent elmond. Jó a társaság, jó a kedv, minden. Hamarosan sörözni is fogunk ^^
Egyébként fonetikára is bejött hozzánk. :P Jobban figyelt, mint én. Azért ez jó. :) Mármint, hogy oda is eljött. Tanulgattuk az IPA-féle fonetikus írást, olyanok voltunk, mint az elsősök, akik írni tanulnak. Táblánál, szépen, figyelmesen, stb.
A nap poénja: Huhhhuuuhhhh :D
