Ma rájöttem, milyen érzéketlen tuskó vagyok. Próbáltam Bencét hazacsábítani, mert végülis szükségem lenne rá, de befuccsolt a misszió. :( Végülis, jogos, mert dolgoznia kellene, de én meg beteg vagyok itthon. És unatkozom.
Szerintem, ha jobban leszek, az ágyra sem fogok tudni nézni, mert mst annyira összeőttünk. Komolyan mondom, az itthoni semmittevéstől még Szentesi tanár úr "ordítós" magyarórája is jobb. :S Pedig az nagy szó, ha én oda vágyok. :D
Lényeg a lényeg, nemsokára hétfő, és jegyzetelhetek a szemináriumokon annyit, hogy mehetek majd a sebészetre egy megújult teniszkönyök- és ínhüvelygyulladással. :)
